Vakfolt Podcast

A Vakfolt podcast legújabb epizódjában Michelangelo Antonioni ikonikus 1966-os filmjét, a Nagyítást (Blow-Up) néztük meg. Egy Londonban élő divatfotós (David Hemmings) áll a középpontban, aki véletlenül egy rejtélyes gyilkosság nyomára bukkan. Mellette Vanessa Redgrave látható a filmben. A zenét a legendás Herbie Hancock szolgáltatja, valamint felbukkan egy jelenetben a Yardbirds nevű rockzenekar. Az adásunk vendége Gyöngyösi Lilla (Filmtekercs, Filmtett, Litera). Milyen rendezői eszközökkel operál Antonioni a Nagyításban, hogy a valóság és a kép viszonyát, a művészet és a valóság határát feszegethesse? Hogyan tükröződik a filmben a ’60-as évek vibráló londoni atmoszférája? Mi az, amit Antonioni kívülről érkező rendezőként megállapít a kortárs angol kultúráról, és a társadalom különböző rétegeiről? És vajon milyen üzenetet hordoz a nyitott befejezés?  Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellék

Itt a hetedik Vakfolt díjátadó. András és Péter állandó műsorvezetőtársaként visszatér Mikó László azaz CyClo. Megtárgyalják a 2025-ös Oscar-díjra jelölt filmeket, színészeket, írókat, rendezőket, esélyeket latolgatnak, és persze hagyományosan kiosztják a Vakfolt saját díjait is, saját jelöltlistával. Az adás a hétvégén a Vakfolt Extrában folytatódik további kategóriákkal. Az alábbi kategóriákat hallhatjátok ebben az adásban: Férfi mellékszereplő Női mellékszereplő Egészestés animációs film Idegen nyelvű film Adaptált forgatókönyv Eredeti forgatókönyv Rendezés Férfi főszereplő Női főszereplő Legjobb film A Vakfolt Extrában hallgathatjátok a legjobb filmzene, legjobb vizuális effektusok, és a többi Oscar-kategóriát, valamint a Vakfolt saját kategóriáit, mint a legjobb alakítások rossz filmekben, a legjobb állati alakítások, és így tovább. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz maga

A Vakfolt Podcast nemzetközi filmes évadjából ezúttal Fritz Lang talán leghíresebb alkotását, az M – Egy város keresi a gyilkost (M – eine Stadt sucht einen Mörder) című filmet vesézzük ki. A korai német filmgyártás egyik legnagyobb rendezőjének a magnum opusa, melyben Peter Lorre brillírozik, nem csupán egy sorozatgyilkost ábrázol, hanem egy társadalom morális válságát is tükrözi, melyben a bűnüldözés és az önbíráskodás határán egyensúlyoznak az egyének és csoportok. Az adásunk vendége Szabü Kristóf. De mitől ennyire különleges Fritz Lang filmje a mai napig? Hogyan jelennek meg a német expresszionizmus stílusjegyei és a film noirt előrejelző elemei egyaránt? Milyen társadalmi és pszichológiai kérdéseket feszeget az alkotás, és hogyan tükrözi a korabeli német Weimari köztársaság politikai légkörét? Milyen kamerakezelési trükkökkel lép ki a komfortzónából Fritz Lang, és hogyan használja a hangkulisszát, hogy tovább szője a történetét? Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatla

A Vakfolt podcast legújabb adásában egy némafilm-különlegességet vettünk elő: Carl Theodor Dreyer 1928-as alkotását, a Jean d’Arc szenvedéseit (La passion de Jeanne d'Arc). A film Jean d’Arc perének történetét dolgozza fel, nem csupán történelmi eseményként, de egyben egy mártír drámájaként is bemutatva. A minimalista eszközökkel és a színészek arcára fókuszálva Dreyer egy rendkívül expresszív, érzelmekkel teli alkotást hozott létre, amely a mai napig képes hatni a nézőre. Miért ennyire különleges a Jean d'Arc szenvedései? Hogyan egyeztethető össze a filmben a realizmus és az expresszionizmus? Milyen módon használja a rendező a közeliket és a némafilm műfaji sajátosságait? Milyen szerepet játszik a film zenei aláfestése a befogadói élményben? Beszélgetésünk során nem csak a film technikai bravúrjait vizsgáljuk meg, hanem azt is, hogy miként képes egy 100 évvel ezelőtt készült alkotás ennyire erőteljes érzelmi hatást gyakorolni ránk. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a F

A 2025-ös évet, hagyományszerűen, inverz vakfolttal nyitjuk meg, vagyis olyan filmekkel, amelyek nemhogy nem pótolnivalóink, hanem többször is láttuk őket, mint illene. Ezúttal két távol-keleti filmmel készültünk, illeszkedve az évadunk tematikájához, amik az ezredforduló környékén készültek: Ang Lee Tigris és sárkány (2000) című alkotását, illetve Zhang Yimou Hős (2002) című filmjét választottuk. A két műről egy-egy órában beszélünk. Milyen volt a két film fogadtatása a nemzetközi közönség előtt? Mitől látványosak és mennyire költőiek a harcművészeti jelenetek, és ezek hogyan viszonyulnak a cselekményhez és a drámához?  Milyen különbségeket lehet felfedezni Zhang Yimou és Ang Lee hozzáállásában az akciójelenetekhez? Kiknek köszönhetők a pazar koreográfiák? Beszélünk arról is, mennyire máshogyan ábrázolák a szerelmet, és mennyire más a léptéke a két filmnek. Különböző értelmezéseket nyújtunk a Tigris és sárkány fináléjára, és a Hős kalligráfia-metaforájára is. Ezekről és még sok másról beszélgetünk az adásb

2024 véget ért, ezért kiválasztjuk a kedvenc filmjeinket az elmúlt év bemutatói közül. Ismét visszatérünk a régi hagyományokhoz, és top 10-es listával készültünk mind a ketten. Ezúttal az adásban csak Péter és András szólal meg.  Igyekeztünk olyan filmeket választani, amelyek a magyar mozipremier-naptár szerint, valamint a streamingen és VOD-n történő megjelenésünk szerint 2024-re estek, de így is lesz néhány olyan helyezett, amelyeket a magyar nézők döntő többsége csak 2025-ben láthat majd, csak nekünk volt szerencsénk elcsípni azokat fesztiválokon vagy premier előtti vetítéseken. Így tekinthetitek az adásunkat ajánlónak is a januári-februári mozinaptárra.  Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt podcast a Y

Az év utolsó rendes adásában búcsút veszünk Ingmar Bergmantól, és egy újabb alapművet nézünk meg tőle: ez a Suttogások, sikolyok, a csupa női főszereplőt felvonultató, színes filmre forgatott dráma. A négy kiemelt szerepben Kari Sylwan, Harriet Andersson, Ingrid Thulin, és Liv Ullman látható, az utóbbi kettő Bergman állandó munkatársa, akikkel már találkoztunk korábbi adásokban.  Milyen helyet foglal el a bergmani életműben a kosztümös dráma? Milyen témák köszönnek vissza, amelyekkel már A nap vége és A hetedik pecsét idején is foglakozott? Mik azok a rendezői megoldások, amelyek már a Personából ismerősek? Beszélünk a film kulcsmotívumairól, a színhasználattól a kamerabeállításokig. Azt is igyekszünk megérteni, mi teszi a szereplőket azonosulhatóvá ebben a megterhelő történetben. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból! További linkek A Vakfolt podcast Face

Ingmar Bergman filmekkel foglalkozó sorozatunk következő állomása A nap vége (Smultronstället), szintén 1957-ből, akárcsak A hetedik pecsét. Bergman nemzetközileg is elismert filmje az egyik legfontosabb mesterműve. A rendező az önmagunkkal való szembenézést és az emberi létezés alapkérdéseit járja körbe egyszerre modern és minimalista eszközökkel. A szabdalt szerkezet és az álomjelenetek segítségével kapunk betekintést az idős professzor személyiségébe, aki az élete végéhez közeledve szembesül a múltja elmulasztott lehetőségeivel, megbánásaival. A film erőteljes alakításai, elsősorban a professzort megformáló Victor Sjöström élete utolsó szerepében, és Ingrid Thullin a professzor menye szerepében, valamint a film mélységes filozófiai kérdésfelvetései és izgalmas szerkezete teszik A nap végét filmklasszikussá. Az adásban beszélünk az álomjelenetek értelmezéséről, a főszereplő életszakaszairól, amelyeket a film különböző történeti egységeiben újra bejár. Beszélünk a rokoni kapcsolatairól, elhelyezzük őket Isa

Monumentális vakfolthoz érkeztünk a héten. Ingmar Bergman filmográfiájából apránként elkezdjük ledolgozni a hiányosságainkat, hisz tőle a podcastban még csak a Persona című filmről beszéltünk. Ezúttal az 1957-es magnum opusát beszéljük ki, ez A hetedik pecsét, amelyben a rendező az élet jelentőségéről tanakodik, és a halállal való szembenézéssel birkózik meg. Mi mindenről szól a maga kilencven percébe sűrítve a halállal sakkozó lovagról ismert A hetedik pecsét? Milyen történetszálakon keresztül járja körbe a halálfélelem, az élet értelme, és a hit kérdéskörét Bergman? Milyen különböző álláspontokat képviselnek a történet szereplői ezekben a kérdésekben? Mit fogalmaz meg az egyházi, intézményes vallásosságról, és a világi hatalmakról? Mely szereplők mondatai, cselekedeteivel azonosulhat a legjobban Bergman? És mi a jelentősége annak, hogy a filmben kiemelt szerepet kap egy vándorszínész társaság? Ezeket a kérdéseket tárgyaljuk ki adásunkban. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatla

Rendhagyó módon egy olyan filmmel foglalkozunk a Vakfolt podcastban, amelyet idén mutattak be a magyar mozik. A Perfect Days (Tökéletes napok) a német rendező, Wim Wenders japán nyelvű filmje. 2023-ban Cannes-ban a főszereplőt, Jakuso Kódzsit a legjobb férfi főszereplő díjával jutalmazták, a 2024-en tartott Oscar-gálán pedig Japán nevezettjeként versenyzett a legjobb idegen nyelvű film díjáért.  Hogy kerül ahhoz egy német rendező, hogy japán nyelvű filmet forgasson, ráadásul azon belül is egy konkrét városrészben játszódó történetet egy vécétakarítóról? Elmeséljük a Tökéletes napok keletkezésének történetét, a forgatási körülményeit, és elemezzük Wim Wenders japán hatású filozófiáját, amelyet ezen a filmen keresztül megfogalmaz.  Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon A Vakfo

Kuroszava Akira japán rendezőtől eddig a Vakfolt podcastban többségében dzsidaigeki (történelmi dráma) filmeket néztünk, ideje volt, hogy a modern korban játszódó mesterműveiből is kiemeljünk egyet. A Menny és pokol (Tengoku to jigoku, angolul High and Low) Mifune Tosiró és Kuroszava egyik utolsó együttműködése, amelyben a kortárs Japán társadalmi feszültségeire rávilágító izgalmas krimit láthatunk. Beszélünk arról, milyen előzményei vannak Kuroszava és Mifune közös munkáiban a kortárs kriminek. Azt is megbeszéljük, mennyire új a szerep, amelyben a jellemzően harsány Mifunét látjuk. Milyen eszközökkel tartja fenn a néző figyelmét az egyhelyszínes drámában a film elején Kuroszava? Mennyire viseli jól a film, amikor a második felében fókuszt vált a cselekmény? Mit jelent a procedurális krimi, és hogyan valósítja meg az alműfaj sajátosságait a Menny és pokol? Milyen hitchcocki elemeket lehet felfedezni a filmben? Milyen társadalmi és történelmi kontextusban készült a film, és mit fogalmaz meg a korabeli japán ga

Kuroszava elvitathatlan hatású kalandfilmje a Rejtett erőd, amelyet nem tartanak számon a legfőbb mesterművei között, de semmivel sem nyújt kevesebb szórakozást, mint a fő alkotásai. A Rejtett erőd (angolul ismert címén Hidden Fortress, eredetileg pedig Kakusi-toride no szan-akunin) a Véres trón és A testőr közé beékelődő dzsidaigeki kalandfilm (közben csinált persze mást is, például neo-noirt). Mifune Tosiró ezúttal is főszerepben látható, de mellette legalább ennyire hangsúlyos szerepet kap a Juki hercegnőt játszót Uehara Misza, valamint a Taheit és Matasicsit játszó Csiaki Minoru és Fudzsivara Kamatiri).  Vajon miért lett óriási anyagi siker a Rejtett erőd? Miért annyira könnyen befogadható a nyugati néző számára az egyébként is közönségbarát Kuroszava-életművön belül is ez a film? Mi újat láthatunk a dzsidaigeki műfajban ezúttal a japán mestertől? Beszélünk arról is, hogy milyen módokon ihlette George Lucast a Rejtett erőd, amikor a Csillagok háborúját írta.  Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a V

Vasárnap véget ért az idei, hetedik Budapesti Klasszikus Film Maraton, amelyet az NFI, illetve az NFI-hez tartozó Filmarchívum szervezett. Mind a ketten több filmet is megtekintettünk a több mint száz előadás közül, különkiadásunkban ezekről a vetítésekről számolunk be.  Az alábbi filmekről és a vetítésekkel kapcsolatos élményeinkről hallhattok: A zenedoboz (Music Box, Costa-Gavras, 1989) - 00:05:30 Lisszaboni történet (Lisbon Story, 1994, Wim Wenders) - 00:14:14 Alice a városokban (Alice in den Städten, 1974, Wim Wenders - 00:24:30 Made in England - Powell és Pressburger filmjei (Made in England - The Films of Powell and Pressburger, 2024, David Hinton) - 00:32:45 A zen érintése, Sárkány fogadó (1971, 1967, King Hu) - 00:44:55 Rám csaj még nem volt ilyen hatással (1994, Reich Péter) - 01:18:45 Sci-fi a századelőn – Filmkoncert a Jérôme Seydoux–Pathé Alapítvány némafilmjeiből - élőzenés némafilmvetítés a BMC-ben - 01:32:00 Adásunk az NFI-vel együttműködésben jött létre, ebből következően termékelhelyezést h

Kuroszava Akira nyerte meg a Facebook-csoportunkban, a Vakfolt podcast társalgóban rendezett játékunkat márciusban: ő lett a kedvenc nem angol nyelvű rendezőtök. Az ő tiszteletére idén több filmjét is szemlézzük, köztük az első A vihar kapujában, vagyis a Rashomon 1950-ből. Adásunk vendége a Filmvilág podcast egyik házigazdája, Huber Zoltán. Miért hivatkozási alap mindmáig A vihar kapujában? Mit fogalmaz meg az igazság és az emlékezés természetéről Kuroszava Akira filmje, és mi az, amiben továbbgondolja az alapjául szolgáló novella mondanivalóját? Beszélünk a film mindegyik főszereplőjéről, az elmaradhatatlan Mifune Tosiróról, Kjó Macsikról, Mori Maszajukiról és Simura Takasiról egyaránt. Melyikük kapja a legnehezebb feladatot ebben a történetben, amelyben minden szereplő máshogyan idézi fel a közös emlékeiket és összetűzésüket? Beszélünk Kuroszava rendezői fogásairól, amelyek már a korai munkásságában is szembetűnőek voltak. Mitől öregszik hihetetlenül jól a Rashomon, és miért emlegeti megannyi rendező a ked

A Vakfolt podcast tizenötödik évadjában olyan fajsúlyos vakfoltokat pótolunk, amelyek a nemzetközi filmes világból származnak, azaz sem nem angol nyelvűek, sem nem magyarnyelvűek. Az évad nyitóepizódjában a nemrég elhunyt Alain Delonra emlékezünk. Jean-Pierre Melville Le Samourai (A szamuráj) című filmjét elemezzük, amelyben Delon ikonikus új karakter-archetípust teremtett meg a szótlan bérgyilkos figurájával. A beszélgetés során a film jelentőségéről, Melville és Delon életéről is esik szó, valamint Melville szerepéről a francia új hullámban. Kiemeljük a film atmoszféráját, Melville rendezői stílusát és a főszereplő, Jef Costello karakterének ábrázolását.  Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! Mostantól Vakfolt logós pólót és egyéb kellékeket is szerezhetsz magadnak a webshopunkból! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt podcast a Yo

Támgatott adásunkban az NFI, illetve a Filmarchívum által szervezett Budapesti Klasszikus Film Maraton rendezvény idei felvonásáról beszélünk. A szeptember 17-22-ig tartó fesztiválon több helyszínen minden nap el tudunk csípni legendás filmklasszikusokat, bepótlandó és már bepótolt vakfoltokat, úgyhogy mi nagyon várjuk az idei programot. Arról nem is beszélve, hogy a filmarchivista munkásságáért díjazni fogják nálunk Wim Wenders rendezőt, aki a fesztivál díszvendége lesz, és vele együtt tudjuk majd megnézni a filmjeit. Láthatjuk majd a Párizs, Texast és a Buena Vista Social Clubot ugyanúgy, mint a Berlin felett az eget. De beszélünk egy csomó más filmről, amelyekre már régóta ácsingóztunk.  Az adás második felében Barkóczi Janka, a filmmaraton programkoordinátora a vendégünk, aki mesél a fesztivál szekcióiról és az általuk válogatott filmek összefonódásairól. Majd hallhatjátok a két sci-fi film bemutatásával megbízott Képes Gábort, a Neumann Társaság igazgatóját, aki meghozza a kedvet a 2001 Űrodüsszeia újran

Évadunk utolsó adásában David Cronenberg filmográfiájához térünk vissza. Korábban a Videodrome-ot pótoltuk tőle, ezúttal a Crash (Karambol) című 1996-os filmjét néztük meg. A főszerepben James Spader látható (Szex, hazugság, videó), valamint Holly Hunter (Arizonai ördögfióka), Deborah Kara Unger (Játsz/ma) és Elias Koteas (Zodiákus) láthatók. Cronenberg ismét egy irodalmi művet adaptált, ezúttal J. G. Ballard 1973-as, azonos című regényét. Adásunk vendége Varga Ferenc (Recorder, Filmklub podcast). Beszélünk David Cronenberg örökös kedvenc témáiról, a technológia és a biológia vérnászáról, ezúttal az autók és a mozifilmek kapcsolatán keresztül. A szexuálisan explicit Karambol számos bilit kiborított a Cannes-i filmfesztiválon, amikor bemutatták: kitárgyaljuk a zajos fogadtatást, amiben a tabudöntögető mű részesült, és az ellentmondásos díjazását is. Ki milyen alakítást nyújt a filmben, ki az, akinek jól áll a Cronenberg-féle előadásmód? Hogyan adaptálta J. G. Ballard regényét Cronenberg, miket változtatott, és

Miután a kis költségvetésű, tabukat nem ismerő horrorjaival hírnevet szerzett magának, de még azelőtt, hogy A Gyűrűk Ura-trilógiával lenyűgözte volna a világot, Peter Jackson készített egy filmet a szülőhazája, Új-Zéland egyik legnagyobb port kavart bűnesetéről. A Heavenly Creatures (Mennyei teremtmények) egy 1950-es évekbeli ügyet dolgoz fel, amelynek a főszereplője két tinédzser lány: a filmben őket a világhír előtti Kate Winslet és Melanie Lynskey játsszák.  Beszélünk Peter Jackson és a két fiatal főszereplő karrierjéről egyaránt, amelyet jelentős részben ennek a filmnek a nemzetközi sikere indított be. Milyen színészi kvalitásait látjuk Melanie Lynskey-nek visszaköszönni a későbbi szerepeiben (Last of Us, Yellowjackets, Egy különc srác feljegyzései, Egek ura), és mi tette sztárrá már akkor Kate Winsletet, aki később olyan filmekkel nyűgözött le bennünket, mint a Titanic vagy az Egy makulátlan elme örök ragyogása? Mik Peter Jackson becsípődései, milyen közös pontokat lehet felfedezni a Mennyei teremtmények

Jim Jarmusch az amerikai független filmes világ korai, ikonikus figurája. Filmjei gyakran felborítják a műfaji konvenciókat, a karakterközpontú történetmesélésre helyezve a hangsúlyt. A Down By Law (Törvénytől sújtva, 1986) a rendező egyik korai mesterműve, amelyben már jelentős szerepet kapnak a Jarmusch karakteres vonásai. A fő szerepekben iszonyú menő zenészek bukkannak fel (Tom Waits, John Lurie) a feltörekvő Roberto Benigni mellett, ennek megfelelően a film zenéje is felejthetetlen. A minimalista vizuális stílust Robby Müller makulátlanul megkomponált fekete-fehér képei teremtik meg, amelyekhez kitűnően passzol Jarmusch feketébe hajló humora. Mik a Tövénytől sújtva közös pontjai az örök független Jim Jarmusch későbbi filmjeivel? Hogyan lehet jellemezni Jarmusch minimalista stílusának a vonzerejét? Mi érdekelte őt New Orleansszal kapcsolatban, amit ebben a filmben akart vászonra vinni? Milyen a három fő szerepben John Lurie, Tom Waits és Roberto Benigni? Mitől “hangout” film a Törvénytől sújtva? Ha tetsz

Gus van Sant 1991-es drámája a My Own Private Idaho (Otthonom, Idaho), amelynek középpontjában River Phoenix és Keanu Reeves állnak. A queer road movie-ként jellemzett film Phoenix tragikusan rövid karrierjének egyik egyértelmű csúcspontja, és az ifjú Reeves számára korai lehetőség volt, hogy megmutassa magát komoly szerepben. A Telex szerzőjével, Klág Dáviddal beszélgetünk az alkotásról.  Mi az Otthonom, Idaho keletkezéstörténete, és hogyan magyarázza ez a filmben keveredő stílusokat? Sikeres-e Gus van Sant kísérlete, hogy a modern történetet Shakespeare-i elemekkel vegyítse? A történet egyes epizódjait külön-külön is megvizsgáljuk, külön kiemelve a Seattle környéki vidék szerepét a kora kilencvenes évekbeli popkultúrában. Milyen a két főszereplő alakítása? Megnézzük azt is, hogy River Phoenix karrierjében hol helyezkedik el az Otthonom, Idaho, milyen szerepeket válogatott az ifjú sztár, és hogy hogyan tette magáévá a karakterét ezen a forgatáson. Haláláról és hatásáról is beszélünk.  Ha tetszett az adásunk,